Azok a gimis napok

-Megbeszélem apáddal...viszont kérlek nekem szólj, hogy mikor hova mész, ha bármi történik legalább tudjuk, hogy honnan induljunk. Nem kell állandó napi jelentés se 10 percenként felhívni, ne gondold túl csak ha elmászkálsz. Ígérem apádnak nem szólok, amíg minden rendben megy.-

-Rendben.-mosolygok.-köszi anyu.-ölelem meg.

-És jól érzed magad vele?-

-Igen. És nagyon rendes és figyelmes.

-Hogy hívják?-

-Jake.

-Szóval Jake egy osztályba jár veletek?-

-Igen.

-Akkor sokat találkozhattok.- mosolygok

-Hát a sulin belül csak mostanság, az elején rám sem nézhetett mert Daniel és Noah megfenyegette. De titokban levelezgettünk.

-Romantikus alkat. Beszélek majd a fiúkkal ne aggódj.-

-Oké. Rájuk, férne. Én bármit mondtam nekik nem szálltak le rólam. Még a wc-re is követtek...

-Nem ismerik a magánszféra fogalmat- nevetek
-Tudod James mielőtt megismerte Rosét nem volt épp egy jó vámpír és nem sok mindent tudott arról, hogy mi fontos egy nőnek és még a mai napig se igazán érti őket bár Rose sokat puhított rajta. Na a fiai pont rá ütöttek. Szerintem apád hozzá képest egy érző lélek.-

-Kamu...apa egy kőszikla.

-Csak félt...és igen jogosan hiszed ezt én is ezt hittem, amikor még nem ismertem rendesen. Na van kedved segíteni nekem? Egy munkatársamnak szülinapja lesz és szeretnék neki ajándékot venni és neked van ilyenekhez türelmed és érzéked.-

-Persze, szívesen.

Jó volt egy kis időt eltölteni a lányommal.
-Megyek beszélek a fiúk fejével. Simogatom meg a hátát.-

-Fájjon nekik...-jegyzem meg halkan.

-Naa.-

-Sziasztok.- lépek be a szobába. -Legalább tárnátok ki rendesen azt az ablakot...-

Basszus, amint megláttuk Nathasát mind a ketten egyszerre kipöcköljük a cigit az ablakon.
-Nem csináltunk semmit

-Ezen még van mit gyakorolni...egyébként az egész házban érezni.-

Nem szólunk semmit.

-Valamiről beszélnünk kell...-

-Ő volt...- mutatok tesómra