Azok a gimis napok

-Fogjuk rá...de vissza kell illeszteni a csontot...

-Majd én.-sétálok oda és megfogom a lábfejét és egy hirtelen mozdulattal visszapattintom a csontot.

-A faszom.-ordítok fel.-kösz...-mintha éreztem volna egy kis "bosszút" ebben.

-Legközelebb ne magadnak törd el...

-Muszáj volt.. ha nem teszem most csak hamu lenne belőlem, meg esetleg pár cafat.

-Viszont ki kéne deríteni, hogy ki akar rosszat...Gyerekekkel mi újság? nagyon csönd van...-

-A szobájukban vannak. Jobb is most szerintem.-lépek oda Nathoz.- Lehet beszélned kéne Luce-el.-súgom neki.

-Mi történt?-

-Menj fel, Luce biztos elmeséli.

-Rendben.-
Felmegyek bekopogok hozzá.
-bejöhetek?-

-Gyere.-ülök fel az ágyamon.

-Mi újság veled mostanság? Rég tudtunk beszélgetni.-

-Apa szobafogságra ítélt..

-Miért?-

-Hát a gimiben megismertem egy srácot...és találkozgattunk párszor. Ma is..és csókolóztunk, meg ölelkeztünk.

-És ezzel mi a baj? Honnan tudja Edward?-

-Dylan, Hoah, és Daniel követett engem mindenhova és elkotyogták apának...

-És miért követtek? Pontosítok...Dylan miért követett?-

-Mert nem bízik a srácban, rossz megérzése van vele kapcsolatban..

-Új fiú?-

-Igen.

-Majd beszélek apáddal, de vigyázz kicsim mert az elmúlt hetekben történt aggasztó dolog és apádnak sajnos sok ellensége van és te vagy a szeme fénye. Csak félt téged. De ha neked úgy megfelelne, hogy a fiúk azért figyelnek rád, de nem avatkoznak közbe csak, hogy apád és a bátyád szíve is megnyugodjon, az jó lenne és hidd el egy idő után megszokják. Aztán bemutathatod később és akkor már biztos nem lesz gondjuk. Tudod nehezen bíznak meg idegenekben.-

-Az ikrek megverték őt mert egyszer hozzám szólt. Kétlem, hogy valaha is hozzászoknának.

-elbeszélgetek én velük erről...ismered őket milyen marhák. Volt honnan örökölniük...egyszerűen nem tudják kifejezni szeretetüket.-

-Köszi és akkor nem kell itthon raboskodnom?