Azok a gimis napok

-Te is ott voltál.

-Oké, hogy féltitek Lucet, de először is ha még egyszer ok nélkül megvertek valakit én verlek meg titeket...másodszor kicsit felvilágosítalak tteket a magánszféra fogalmáról. Luce nagyon szeret titeket, de annak annyira nem örül senki, hogy ha még a wc-ben is utána koslatnak, ami érthető hiszen egy kamasz lányról van szó, aki egy kis önállóságra vágyik. Illetve azzal amit csináltok semmi jót nem értek el csak azt, hogy nem fog bízni bennetek. Én örülök, hogy vigyázni akartok rá és meg is köszönöm, ha megteszitek csak légy szíves kicsit visszafogottabb stílusban tegyétek ezt és ne feltűnően. Majd beszélek még erről Dylannal is, de nem szeretnék még egy ilyen esetet meghallani.-

-Szóval ha nem hallasz róla megverhetünk bárkit?

-csak ne tudjam meg...-

-Oké.-vigyorgok.

Ezek után átmentem Dylenhez és vele is elbeszélgettem, egyébként valószínűleg neki is indokoltak a megérzései, de vele könnyebb volt megértetni Luce helyzetét és, hogy hogy tud rá vigyázni...bevallom megkértem, hogy figyeljen a srácra és Lucera, de nagyon visszafogottan és, hogy nem kell az ikreknek mindent elmondani. Beszéltem neki arról is, hogy tényleg könnyen lehet, hogy egy egy ellenségünkel ismerkednek meg, de amíg ez nem biztos sajnos nem lehet csak a gyanú miatt eltenni valakit láb alól.
Na és akkor most jöhet a kőszikla...Edwardal is beszélnem kell.

Szerencsére hamar beforrtak a sebek, pár perc kellett csak nekik. A lábamnak kell még egy kis idő de kb öt perc múlva az is rendben lesz.

-Hogy vagy?-

-Már lassan kutya bajom. Bocs, hogy nem tudtalak hazahozni..

-A lényeg hogy itthon vagyunk.- ülök le mellé -Viszont valamiről beszélnünk kell.-

-Hallgatlak.-gyújtok rá.

-A lányunkról lenne szó. Kicsit túl szigorú vagy hozzá...én értem, hogy félted...nagyon félted és okkal teszed...de nem zárhatod be. Akkor egyszer csak azt veszed észre, hogy egy idegent faragtál belőle, ráadásul meg kell tanulnia élni...nem állhatsz mellette örökké minden pillanatban bármennyire is szeretnél és lesz az az idő, amikor már nem tud majd ránk támaszkodni, meg kell tanulnia megállni a saját lábán és azt csak akkor tud, ha hagyod addig botladozni. Egyébkent meg az ő korában teljesen normális, hogy érdeklődik a fiúk felé.-

-Tudom, de ha csak így óvhatom meg. Ha történne vele valami..nem tudnám megbocsátani magamnak. Még azt az esetet sem tudom ami a mumusokkal történt...Nem fordulhat elő még egyszer ilyen.

-De ha bezárod önmagától nem tudod megóvni. Egyébként megkértem a fiúkat, hogy figyeljenek a srácra és Lucera jóval visszafogottabb módon, ha bármi baj lenne segítenének neki és a lányod erejét se becsüld le... ami ott lakozik benned benne is és a fiadban is ott van.-

-Ha figyelnek rájuk akkor nem bánom, de nem örülök neki akkor sem.

-Én sem...az angyal, akit Lucifer kezére adtunk lelkeket támasztott fel és még nem kerültek elő és a vadászok között egyre nagyobb problémák merülnek fel. Jason kezéből kicsúszott az irányítás. De a világ mindig tele van veszéllyel, de talán te tudhatod legjobban, hogy a legnagyobb ellenségünk önmagunk.-

-Mi lesz itt? Lucifer tombol még a lelkei miatt. A vadászok szétcsúsztak. Ebben a városban talán az egyedüli dolog ami még működik az Rose és a pártfogói. De ők, nem hiszem, hogy meg fogják tudni oldani egyedül. Az is lehet, hogy minden csatatérré válik. Ki tudja mi lesz itt még?

-Én úgy látom, hogy Jason le lesz cserélve...legalábbis az indítványt már gyűjtjük... Luciferrel nem tudunk mit csinálni. Ha a pokol elszabadul nem lesz olyan hely a Földön ahová menekülni lehet...-

-Igen...