Végre kettesben...vagy nem?

-Akkor duzzogj magadban...-állok fel és indulok ki. Amióta szerelmes ránk se szar

-Te is.-nézek szúrósan Dan-re.

Sóhajtok, és követem Noah-t.

-Amióta szerelmes és békén hagyjuk tiszta hülye...ennél még az is jobb volt mikor nem hagytuk békén, akkor csak hisztis volt.-

-Igen..

Eltelt a nap, már este van lassan kéne mennem az edzésünkre. Mikor már indultam volna kaptam egy sms-t Jake-től, hogy találkozzuk. Írtam is neki, hogy indulok. Persze Dylennak nem írtam, hogy nem megyek. De majd megbocsátja.
El is mentem megkerestem JAke-t. Eléggé eldugott helyen találtam rá, senki sem jár erre szerintem nappal se.

Megérkezett Luce. Előtte termek és a falhoz nyomom.
-Csakhogy itt vagy végre.-jelenik meg arcomon egy gonosz mosoly.

-Hé..-ez furcsa, megváltozott a beszédstílusa.-Engedj el..

Elegem van már, hogy Luce sose szól, hogy nem jön... Elgyakorlok én egyedül is szívesen csak akkor nem várok rá meg lehet Lucival jövök.

-Azt sajnos nem lehet drágám.-jelenek meg mellettük.-Te most velem jössz szépen.

Nem tudom ki ez a gyökér, nem látom az arcát a kapucni miatt.
-Nem tudom ki vagy de te ebbe ne szólj bele.-létrehozok tüzet és ráirányítom.

MIelőtt elért volna odáig a láng ráraktam Luce-re egy bilincset így a tűz is eltűnt.
-Aludj csak.-nyomok az arcához egy rongyot ami altatóban eléggé gazdag. Egy kis ficánkolás után hatni is kezd és Luce elalszik.
-Most már a tied.-nézek domonickra.

Felveszem Luce-t.
-Nyugi megtartom neked. Az első élvezet a tiéd lesz.-azzal távozom is.