Régi élet, új harcok

-Fúj!

Feljöttem a szobámba. Tudom, hogy apa örül nekem de a többiektől nem így érzem..és megértem. POnt ezért nem éreztem, hogy ott lenne köztük a helyem.

-Szép napunk van nem?-jelenek meg Luce ágyán ülve.-Fúj viccelek, de most jön az igazi móka-vigyorgok.

-Nem engedtem ,hogy betold ide a segged!mordulok rá.-De kivételesen kíváncsivá tettél. MIről jár az a nagy szád?

-Oh csak arról, hogy látogatód lesz. Tudod a drága urad.

-Mit keresne ő itt?

Elkacagom magam.
-Komolyan elhitted minden szavát? Milyen kis naív...de majd megtanulod.-jelenek meg előtte.-Jó szórakozást drága.-vigyorgok majd eltűnök. Nem hiányzik Lucifer balhéja. Már érzem, hogy közel van.

A nagy beszélgetésben megéreztem Lucifer jelenlétét. Már nagyon unom ezt a macska-egér játékot.
-Maradjatok bent.-megyek ki azzal az ajtó elé. Nem kéne senkit sem belekevernem.

-Biztos, hogy nemmész egyedül....-

Edward elém jött. Oooh jó. 
-lám lám. Hát mégis élsz? MIlyen nagyszerű hír.

-KÉpzelem...Minek jöttél?

-Csak keresem a bárányomat az erdőben. Úgy vélem itt van.

Megéreztem Lucifert és amint az ablakhoz rohantam meg is láttam. Tudtam...tudtam, hogy valami nem stimmel.
Az ablakból hozzávágtam egy tűzgolyót és közte és apám között teremtem.
-Takarodj!

Luce támadását nem volt nehéz kivédenem.
-Drágám..máris így fogadsz? Azt hittem hiányolsz.

-Hazudtál!-veszem fel démoni alakom.-Takarodj! Vagy én küldelek vissza a poklodba!-mordulok rá eléggé mély, démoni hangon.

Már megint balhé... Bár most Luce nem apával kiabál. Lent termek. -Miért nem tudsz minket békén hagyni? nem volt már elég?... Luce magától is van olyan hülye, hogy utánad futkorásszon.-

-Nem hazudtam. Nem őt öltem meg, hanem Dominickot. Szóval nincs mit. Amúgy is, mit számít Luce? Ki vár téged itt haza? Senki, sőt még te voltál megvádolva nem igaz? Az anyád, és a testvéreid is téged vádoltak apád halála miatt. És? És? Ki fogadott be? Kinek a vállán sírtél hetekig? Hónapokig?

-Igen....talán igaz mindez...De tudod mit? Nem érdekel...Igen, én szöktem el, és igen elhiszem, hogy mindenki utál és hogy legszívesebben élve kibelezne mindenki. De igazuk van....Egy idióta ribanc vagyok! Egy annyira hülye személy aki azt hitte elérhet bármit, hogy megvédhetek bárkit.-sétálok oda hozzá.-De tudod mit? Ilyen áron nem kell az erőd! Akkor inkább újra a kis gyenge Luce leszek. Egy senki. De nem akarom, hogy többet közöm legyen hozzád, vagy a hülye kis cselédjeihez. Szóval takarodj! És vidd a kibaszott erődet is! Nem érdekel!

-Luce! Jól fontold meg a szavaidat.-mordulok rá.-Azt adtam neked amit akartál! Legyőzhetetlen lettél. Nem erre vágytál?

-Ezt akartam, de nem ilyen áron! Takarodj! És meg ne lássalak itt mégy egyszer!

-Legyen ahogy óhajtod kis kúrva. De jól jegyezd meg, mert többet nem látsz, aztán ne gyere vissza hozzám sírva!-fordulok meg és azzal elindulok haza.

-Te meg jegyezd meg..ha még egyszer meglátlak vagy bántasz valakit...én magam öllek meg.

Bemutattam neki egyet aztán leléptem.

-Wow, kezdetnek jó.-

MOst meglepődtem több dolgon is.
-Tényleg őt vádoltátok?-nézek Dylanre.