Régi élet, új harcok

Rohantam anya felé, hogy gyógyítsam. Nem is foglalkozom a másik oldalon az emberrel csak ráteszem anya szívére a kezem. -Nem, nem halhatsz meg te is!- küszködöm teljes erőmből.

Kicsit elborult az agyam Dylannel kapcsolatban. Amíg hátat fordított nekem felé dobtam egy tűzlabdát.

Előrántottam a kardom és Dylan és a tűzgolyó közé ugrottam és kivédtem a támadást.

-Faszomnak szólsz bele. De jó akkor előbb veled végzek.-indulok meg felé.

-Nem...- lököm el Lucet amennyire tudom

-Tűnj innét!-fogom meg a karjánál fogva és Danielhez vágom így mind a ketten elrepülnek. Majd tovább megyek.

Megindultam én is. Igen kicsit furcsa a lányom ellen harcolni de észhez kell térítenem. Bármi áron.
Elkezdtünk vívni. Nagyon gyors, alig bírom kikerülni a támadásait. Az ereje nagyobb így egy egy támadás után ellök de valahogy tartom magam. MOndjuk inkább védekezek mint támadok.

-Lasú.-lendítem meg kardomat a feje felé.

Épp, hogy el tudtam kerülni a vágást. A kard éle súrolta a maszkom és a csuklyám egyaránt ami így leszakadt rólam. Nah ez jó lesz. Itt mindenki azt hiszi, hogy DOmincick vagyok.

-?? Dominick- ezt nem lehet érteni....ha Edward halott itt ez az ember aki úgy néz ki mint ő ilyenből meg csak egy van...de

Dominick?! Hú neki most nagyon nem kellett volna megjelennie.
-Most fogod megbánni, hogy megszülettél.

Amint megpillantottam Dominickot egyből kínozni kezdtem.
-MOst visszakapsz mindent!

-Hűtsd le magad öcsi.-termek mellette és ellököm. Így igazából kizökkentem az erejéből.

Nem foglalkoztam velük újra támadtam.

Elkaptam Luce kardját a levegőben mikor támadni akart. Telibe a pengét fogta meg ami jó mélyen a kezembe is hatolt. Elkezdett belőle a vér is folyni. Az egyetlen dolog ami bizonyíthatja, hogy nem az vagyok akinek hisznek, hanem tényleg én. NIncs olyan varázslat ami a vér szagát meg tudná változtatni.
-Elég lesz, Luce.

-Apa!-

-Edward!!-

-Apa...?-döbbenek meg és egyből vissza is nyerem igazi alakom.

-Én vagyok. Hagyd abba ezt kicsim. Ez nem te vagy....

Elengedem a kardom. Nem hiszek a szememnek.
-Apa....-kezdenek el ömleni a könnyeim.-Sajnálom...

Eldobom a kardot és átölelem.
-Shh. Minden rendben lesz már.

Nem bírom abbahagyni a sírást.

-Jól van már elég lesz, nagy vagy már ehez.-Engedem el és megsimizem a fejét.- El ne menj.-hagyom ott és odasietek Nathoz.
-HOgy van?

-Már biztos, hogy él.-

-Akkor jó.-húzom magamhoz Dylant és őt is megölelgetem.