Új lakhely, új munka, új élet...

Már megszoktam... Mindig mire felépítek egy életet, addigra költözhetek el... Sok jó van abban ha az ember a reflektorfényben élheti életét, a kedvenc tevékenységét végezve, na de ez a folyamatos váltás megöl minden közeli hozzátartozót... na nem mintha nekem olyan sok lenne. Szüleim kiskoromban kiraktak az út szélére, semmi emlékem róluk. Egy idős rock zenész fogadott be és nevelt fel a sajátos módján. Mikor 15 voltam meghalt és én a tanácsát megfogadva elindultam szerencsét próbálni. Hát meg is találtam a szerencsém. Egy rockbanda basszus gitárost keresett és hát jókor voltam jó helyen, jó tudással. Azóta velük járjuk a világot és valljuk be elég jók vagyunk. Na mindegy a nagy költözködésben nem figyeltem oda a korgó hasamra, de most beültem Fairbanks egy kis éttermében és csak reménykedtem, hogy senki sem ismer meg. Az étlapot böngésztem, mikor észrevettem, hogy egy srác nagyon néz. Kb velem egykorú lehet és nem csúnya. Egy kicsit szemeztünk aztán miután a hasam már éhség sztrájkot rendezett, visszatértem az étlap böngészéséhez.

Vége az éjszakai melónak mehetek a másikba. Remek. Mondjuk így legalább lekötöm magam...nem gondolok legalább Kimre, meg a többi hülyeségre. Le kell kötnöm magam, ha más nem beledöglök a melóba, nem mintha valaha is meghalhatnék. ááá mindegy, most más a lényeg.
Elindulok be, hogy átöltözzek de egy kicsit leakadok egy srácnál. Valahogy ismerős meg egész jól néz ki...vagyis jézus! min jár az eszem!? Gyorsan elfordulok és besietek átöltözni. amint végzek is megkapom a feladatom és hát nyilván, hogy megkapom azt az asztalt amit hát eléggé kínos most ezek után a gondolatok után. De hát a munka az munka.
Elterelem a figyelmem és kimegyek az asztalhoz.
-Üdvözlöm az éttermünkben! Sikerült választani?

-Igen, egy extra húsos pizzát szeretnék meg Coca Colát.- kértem a szokásosat, miközben mélyen a srác szemébe néztem. Őszintén szeretem, hogy senki se szokta tudni tartani a szemkontaktot.

Mielőtt kínosan gáz lenne a helyzet felírom egy papírra a rendelést.
-Egy kis türelmet kérek és máris hozom. -indulok azzal leadni a rendelést.

Úúú, megvolt a szokásos pirulás.

Pár perccel később el is készült minden. Nem is értem mi van velem. Miért hoz ennyire zavarba? Hisz ez csak egy srác, még ha csaj lenne oké...jó nem néz ki rosszul de...srác. Mindegy sietnem kell. Nem várathatok meg senkit.
Megfogom a rendelést és ki is viszem az asztalhoz. Lerakom elé, picit így még kínosabb, hogy egy kissé közelebb kerültem hozzá.
-Jó étvágyat kívánok!-azzal távozom is. áááá mi van velem?

-Köszi.- mondtam egy féloldalas mosoly kíséretében.
A pizzámat megettem. Finom volt. Mivel ma úgy is pihenő napom van, ezért úgy döntöttem iszok még valamit. Remélem a megszokott pincérem jön.

Remek, végzett akkor remélem már csak fizet és vége lesz ennek a kellemetlen feszültségnek.
Újra kimegyek az asztalhoz.
-Hozhatok még valamit esetleg?

-Igen légyszi a legjobb rumot, ami itt található, két pohár kóla és a te társaságoddal.-

Nah jó. Ilyenre nem tanultam meg reagálni.
-Az utolsót sajnos nem garantálhatom. -hát ez kínos, de valószínűleg ez lehetetlen úgy is. Meg nem hiszem hogy akarnék még több kínos pillanatot.

-Hívd nyugodtan ki a főnököd. Új vagyok a városban és kéne valaki, aki segít beilleszkedni.-
Még csak nem is sejti ki vagyok...ritka.

-Máris.-be is megyek és szólok is a főnöknek. Nem tűnik boldognak, mondjuk megértem, sok esetben ilyenkor lebaszást kapunk. De nem olyan ember aki megenged ilyeneket szóval igazából már megnyugodtam, hogy nem kell vele tölteni a délutánt.

-Hát ez könnyen ment... már akkor kinyíltak a csipái az emberünknek, mikor elmondtam ki vagyok, nem hogy, akkor mikor felajánlottam az összeget érte.-
Ezek után önelégült vigyorral vártam, hogy megjelenjen újra a srác.

Egy jó ideig elbeszélgettek és a főnököm jön is vissza. Végre mehetek tovább melózni.
-Andy, kellemes délutánt neked. Aztán tény eleget az ilyen bőkezű ügyfélnek.
-Mi?-annyira meglepődtem, hogy mikor hátrébb léptam valahogy sikerült levernem egy csomó serpenyőt. Remek...
A főnöktől csak egy rosszalló pillantást kaptam.
-Megyek...-vissza is mentem az öltözőbe, gyorsan átöltöztem és amint végeztem vettem egy nagy levegőt megfogtam a rumot és a két kólát és visszamentem az asztalához.
-Tessék.-Kicsit nagyobb erővel sikerült lerakni a rumot az asztalra. Majdnem, hogy lebasztam szinte.

-Erre nem számítottál mi?- néztem rá vigyorogva.
- Szóval szeretném, ha bemutatnád ezt a várost nekem. Nem a látványosságok érdekelnek meg az ilyen szarságok, hanem az eldugott jó helyek. Kocsmák, bárok, éttermek, park ha van, vagy bármi amit érdekesnek tartasz egy 25 éves rocker srác számára. Egy feltétel van, hogy ismeretlenebb helyek legyenek lehetőleg minél kevesebb emberrel és reflektorfénnyel.-

Most igazán mondanék neki valami szépet, de tekintve, hogy még itt vagyunk és visszahívhatja a főnökömet így nem érdemes.
-Jól van. Induljunk akkor.-minél előbb elmegyünk innen annál gyorsabban lerázom majd.

-Hova sietsz ennyire? Nem koptatsz le ilyen könnyen...szép kis summát perkáltam érted és szerintem te bánnád meg, ha elcsiripelnék a madarak a főnöködnek, hogy nem bántál megfelelően egy jelentős vendéggel.-

Ez olyan kínos. kb mintha egy prosti lennék. Fizettek értem, hogy szórakoztassak. Ráadásul minek kell így bámulni? Zavaró..
Leülök a legtávolabb eső székre. Nincs mit tenni... Maradnom kell.

-Na ne feszengj már, tudom egy faszfej vagyok, de jól jön egy helyi segítség. Különben stílusod miatt azt hittem, hogy ismered a Flash nevű bandát és, hogy emiatt örülnél ennek a kis délutáni kiruccanásnak. De mindegy is, merre kezdjük?- álltam fel az asztaltól

-Amerre akarod. Lényegtelen.

-Te ismered a várost nem én, de akkor kezdjük észak fele.- vettem elő a motorom kulcsát és villogattam meg a gyönyörű Harley-Davidson motoromat.
-Pattanj fel- nyomtam a kezébe a pót sisakot.

Oh remek ez hiányzott. Már így is elég a közelléte nem kell még jobban.
Felveszem a sisakot.
-Csak ,hogy tud. Nem jókedvemből csinálom ezt.-Valójában ez nem teljesen igaz, meg vagyok zavarodva kicsit. Ráadásul az rátesz erre, hogy vajon mit akarhat?

-Az engem egy cseppet se érdekel...-
A városka körbejárása után, adtam egy lehetőséget még a srácnak. Ha nemet mond, akkor pech majd csak találok mást én nem szarakodok tovább, de azért nem bánnám, ha igent mondana.
-Van kedved valamit enni-inni velem? meghívlak a városnézésért cserébe, ha már úgy is annyira a terhedre voltam, legalább ne éhesen menj haza.-

A végére egészen élveztem a városnézést. Tény az elején eléggé ingerült voltam, de hát a munkahelyemen ilyet...nah mindegy.
-Van még egy hely. Az legjobb bár a városban. Bemehetünk oda.-ja igen, miután Kim itt hagyott megkaptam az egész bárt, igen én lettem a tulaj. Kicsit változott azóta. Több élő zene van többféle ital meg egy két plusz még.

-Úúú király... élő zene.Tetszik.- néztem körül
-Na mit kérsz?.-