Azok a gimis napok

Most legszívesebben nagyon kinyuvasztanám, de akkor lebuknék.Tűrnöm kell most.

Megfogom a pólójánál fogva és felrángatom és a falhoz nyomtam.
-Megmondom mi lesz. Nem mész többé a közelébe és rá sem nézel. Ha még egyszer észrevesszük hallot vagy. Tiszta amit mondtam?

-Igen...-van több ötletem is, így nem gond ez.

Elindultunk befele a szokásos késéssel pont...

Rossz előérzetem van...nem tudom miért. Szokásosan Noah-ék késve megérkeztek, de az új srác még sehol.

-Mit csináltatok?- most nincs annyira cigi szaguk mint szokott...

-Csak elszívtuk a békepipánkat.-

Nem baj, amíg kések legalább van időm egy dologra. Megkeresem az ezüstke szekrényét és kinyitom, nem nagy dolog kinyitni ezeket a szekrényeket.
Belerakok egy virágot és mellé egy üzenetet, majd visszazárom az ajtót és bemegyek órára.
Mikor belépek egy pillanatra Ezüstkére pillantok majd egyből el is kapom a tekintetem és leülök a helyemre, kifelé nézve az ablakon.

Úgy tűnik tanult a szóból. Noahra éztem ésa pad alatt odadugtam az öklömet felé egy vigyorral a képemen.

Visszaöklözök a pad alatt és összevigyorgunk.

Eltelt megint az óra, és szokásosan a szekrényemhez mentem. Kinyitottam és láttam benne egy virágot egy kis papírral.
"Virágot a virágnak. Sajnálom, hogy személyesen nem adhattam oda, a bocsánatkérésem jeléül a tegnapiért. A tesóid nem néztek engem jó szemmel. De sajnálom a tegnapit."
Oooh ez cuki. Gondoltam, hogy ezek tettek valamit. De ha leszidnám őket rájönnének erre és akkor megint megtennék. Majd kitalálok rá valamit. Mindenesetre egyelőre mindent a szekrényemben hagyok és jól is teszem. Már érzem, hogy közelednek. Gyorsan becsapom a szekrényemet, hogy véletlen se lássanak bele.

Luce elég furcsán viselkedik...mondjuk elképzelhető, hogy azért mert valószínűleg ezek a marhák megverték a srácot...rá se mert nézni Rosera

-Mizu húgi?

-Semmi, mi lenne?

-Helyes.-mosolygok. Szép lassan eltelt a nap és már indultunk kifelé.

Már kisétáltunk az ajtón mikor eszembe jutott, hogy bent hagytam az egyik füzetem.
-Menjetek előre. Bent hagytam valamit.-fordulok is vissza.

-Rendben

Visszafutottam a szekrényemhez. Minden már kihalt volt, csendes. Hm szokatlan.
Miközben kiszedtem a füzetemet léptekre lettem figyelmes. Gyorsan megfordultam, hogy körbetekintsek. A bámulós srác volt az.

Itt maradtam egy kicsit tovább és úgy tűnt szerencsém volt.
-Hát mégis sikerül személyesen is bocsánatot kérnem akkor.-mosolygok.-Sajnálom a tegnapit.

-Semmi gond.-mosolygok.-Ezt pedig- veszem elő a virágot a táskámból.-köszönöm. Aranyos.

-Ugyan, csak gondoltam tetszene.-nézek körbe.-Ugye a tesóid már elmentek? Nem akarok balhét velük...

-Elmentek nyugi. Sajnálom, ha bántottak. Túlságosan féltenek és nem nézik az ilyeneket jó szemmel..

-Ugyan, ne foglalkozz vele, amúgy ha gondolod így tudunk beszélgetni. Így egyszerű.

-Csak ha elárulod a neved.-mosolygok.

-Jake.- hallottam meg egy kis zajt.-Jobb lenne ha mennénk. A végén feltűnő lesz hogy sokáig maradsz.